Belépés
1 + 19 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.

Hátam mögött az elmúlt hét összes gyötrelme, minden percben átélem, ahogy pusztul, mállik szét a hazámban szinte minden, ami értékkel bír a számomra; de előttem a remény, a várakozás, hogy lesz egy este, ahol végre feltöltődhetek, amelyből erőt meríthetek a következő hetekre... Mikor volt az utolsó? Még januárban, Szombathelyen...

Ott vagyunk a MOM-ban a barátainkkal, az ország minden részéből. A szinpadon a Transylmania. Tagcserék után a régi dalok ugyanolyan hitelesen, szépen szólnak mint korábban. Kicsit más lett a hang, a megszólalás, de semmivel sem rosszabb, mint korábban. "Legyen úgy mint régen volt"...feloldódik a zenekar, a közönség, szűnni nem akaró vastaps.

Rövid szünet, átszerelés. A színadon a Szkítia és Alex. Felcsendülnek a zenealbumról jól ismert dallamok, megérkezik Koltay Gergely, a hangulat, emelkedett. Érezzük, hogy ez az este mérföldkő a zenakar életében: a jövő ígéretei ezekben a pillanatokban válósulnak meg, a színpadról árad az erő, a dallamokra rezonál lekünk, és semmi kétségünk nincs, valóban nekünk szól ez a kétezer éves ének. A színpadra lép a Harmóniák Koronázatlan Királya,  nyakában  tangóharmonikával, elégedett, csibészes mosollyal...egy pillanat alatt állóképpé merevedik a színpad, megszűnik a hangosítás, a művészek arcára kiül az értetlenség, a megdöbbenés...mindez csak néhány másodpercig tart, de a lelkemből azonnal feltör az a keserű, semmihez sem hasolítható érzés, amiről régóta tudom, hogy meg fog történni és amit a Kormorán már 1990-ben megjövendölt: meghalt a szó és meghalt az ének. Döbbenetes pillanat volt, ezt amíg élek, nem fogom elfelejteni...

Néhány mondatot hallunk a színpadról: bombariadó van, három óra, amíg a tüzszerészek átvizsgálják a helyszínt, a koncert nem folytatódhat. Befelé folyó könnyekkel még közösen elénekeljük a Székely Himnuszt, majd távozunk. Meghalt a szó, meghalt az ének.

Ennyire félnek tőlünk, ennyire veszélyesek vagyunk? Mert nem a technozenére őrjöngünk a buziparádén? Mert fiatal zenészek képesek előhívni a lelkünkből azt az érzést, hogy egy nemzethez tartozunk? Mert erre e zenére magyar népviseletbe öltözve ősi tánclépéseket is lehet járni ? Mert van valahol egy őrült, aki azt gondolja, hogy tiltott ez a dal, ne hallja többé?

Soha ne adjátok fel! Támasszuk fel a szót és az éneket, és a feltámadás napján álljon ott a színpadon a Kormorán, az Ismerős Arcok, a TransylMania és a Szkítia és mi is ott leszünk, csak azért is!!!

- CSP0 -

Hozzászólás
A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd> <h1> <h2> <h3> <img> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről