Egy nagyon jellemző történetet fogok Veletek megosztani.

Csütörtök este családommal a Szigligeti strandon lubickolva régi ismerősömmel csobbantam össze.Nevezetesen újságíró az illető.
Másodpercek alatt döntöttem: meghívom a Gyulakesziben másnap esti Kormorán koncertre.Manapság úgy szokták mondani: nemzeti érzelmű újságíró.Azt válaszolta:Egész héten hajtott,hogy teljesítse munkaadója elvárásait,megtördelje azt,amit kell,ahhoz,hogy teljesen meglegyen az újság minden lapja.Hétvégére annyira kifárad,hogy inkább otthon marad,mert a Kormorán koncert tudósítása nem annyira "hír"érték.
Mondtam az újságírónak,hogy Magyar Örökség Díjas zenekar,meg élő zenét játszanak,meg a "nemzeti"-nek beharangozott TV-Rádió csatornákon gyakorlatilag nem érhetők el,pedig a legjobb zenekar az országban.Gyimesben ezrek hallgatták,s sírtak a koncert után-közben-alatt.Milyen jó volna,ha legalább néhány mondattal,egy képpel színesítenék a hétvégi mellékletet.Nem beszélve arról,hogy 4.évtizedét tölti a pályán,ami milliók örömét jelenti nap-mint nap.
Hajthatatlan volt.Belefáradt a mindennapokba,az rá irányuló elvárásokba.
Szomorúan úsztam befelé a beszélgetés után,csak az vígasztalt,hogy idén sokkal több meghívást intéztem ismerőseim felé ,mint az előző években.
Sajnos így jártam egy nem "balos" tollforgatóval.

Csak azt tudom üzenni:" Szeressétek egymást"!

Szebb jövőt! Csaba